Szívet-lelket melengető szép találkozáson vettünk részt Nagycenken, emlékezve arra,  40 évvel ezelőtt, 1975. október 27-én találkoztak először a Széchenyi István nevét viselő szocialista brigádok képviselői Nagycenken a Széchenyi István Emlékmúzeumban dr. Környei Attila múzeumigazgató felhívására.

A Széchenyi kastély dísztermében a Himnusz eléneklése után először Aczél Eszter, az Emlékmúzeum vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy gróf Széchenyi István nem megosztó személyiség, ezért a Környei Attila által megálmodott célt a 40 év alatt nem kellett átértékelni. Bár a történelem során Széchenyi munkásságát másként értékelték, de jelentőségét nem lehetett megtagadni. Az Országos Széchenyi Kör alapító okiratában szerepel, hogy tagjainak feladata Széchenyi tiszteletének ápolása, terjesztése hazánkban és határainkon túl is.

Péchy Mária, az Országos Széchenyi Kör elnöke köszöntötte a megjelent vendégeket, barátokat, akik sokat segítettek az elmúlt negyven évben, Rubovszky Andrást a Széchenyi Társaság titkárát, Buday Miklóst a Széchenyi Alapítvány elnökét, Wittmann Károlyt a zirci Országzászló alapítvány elnökét, Csorba Jánost Nagycenk polgármesterét és Bugledich Attila alpolgármestert. A Kör tagjai és segítői Széchenyi szavait követték: „Munkálni nagyban, s ha nem lehet, munkálni kicsiben, de munkálni mindig.” és ennek is köszönhető, hogy egy civil szervezet ilyen hosszú időn keresztül eredményesen működött gyakran nehéz körülmények közt is.

Siska Tamás a kezdetek óta tagja a Széchenyi Körnek, 40 éve is itt volt Nagycenken, a nevezetes találkozón.  Előadásában felidézte az akkori eseményt, megemlékezett azokról, akik a kezdetekben sokat tettek a Körért.

Visszaemlékezésének teljes szövege ide kattintva olvasható.

Péchy Mária ezután a folytatásról beszélt, a 2016-os Széchenyi emlékév terveit ismertette, s egyben kérte a jelenlevőket, segítsék a programok megvalósítását.

Ezt követően az elnök oklevelet és emlékérmet adott át Koller Sándor röjtökmuzsaji alapító tagnak, aki nemcsak hosszú tagságának köszönheti az elismerést. Gyerekkorától tanítója szavát megfogadva tanulmányozta Széchenyi István életét, komoly kutatásokat végzett irattárakban, hogy bizonyítsa a gróf gyilkosság áldozata lett. Őrizte, ismerte faluja értékeit, s emléktáblát helyezett el Széchenyi tiszteletére Röjtökmuzsajon.

Sasné Szalai Gyöngyi püspökladányi köri tag, a másik kitüntetett 1987-ben lett a kör tagja. Megalakította a püspökladányi csoportot, s a mai napig eredményesen vezeti. Számtalan rendezvényük volt az elmúlt 27 évben, s városukban több köztéri szobor, kopjafa létrehozása is a nevükhöz köthető.

Egervölgyi Dezső kezdeményezte az emlékfa ültetést a parkban. Beszédét az alábbi szavakkal kezdte ”Tartozunk Környei Attila emlékének annyival, hogy emlékfát ültet tiszteletére az Országos Széchenyi Kör. Tartozunk mindazok emlékének, akik már nincsenek közöttünk, de részesei voltak közös munkánknak, eredményeinknek. Tartozunk magunknak, mert átvettük a zászlót és ma is él az 1975. október 27-én indított Széchenyi mozgalom.”

A Széchenyi kastély előcsarnokában Szabó Attila emlékezett meg dr. Környei Attiláról, a kutatóról, a múzeum építőről, a népművelőről, a barátról, a családapáról. Vannak pótolhatatlan emberek, – mondta a megemlékező – s Attila ilyen volt már a napi munkaritmusát sem tudjuk követni, mindenre és mindenkire volt ideje. Hajnalban kelt, gyerekeinek készítette a tízórait, a soproni múzeum vezetőjeként, a nagycenki múzeum igazgatójaként állt helyt, s könyveket írt, szervezte a kör életét, tartotta a kapcsolatot a tagokkal. Kiállításokat hozott létre, ellenőrizte a felújításokat, javításokat és megnézte van-e por a vitrineken. Jolán lánya visszaemlékezésben javasolta, hogy ezt csináljuk utána, sokan bevallották már, nem képesek erre!

Környei Attila és emléktáblájánál Szabó Attila és Rubovszky András helyezték el az emlékezés koszorúit.

Buday Miklós pohárköszöntő beszédében röviden emlékezett azokra, akik sokat tettek a kör megmaradásáért, majd poharát emelve újabb sikeres negyven évet kívánt. Az állófogadáson a finom falatok elfogyasztása mellett jutott idő a baráti beszélgetésekre, régi emlékek felidézésére.

A Széchenyi kastély megújult kiállítását Huiber Edit nagy szakértelemmel és igen színesen mutatta be

Ezután a felújított Széchenyi mauzóleumba mentünk, ahol Szabó Miklós Spira György gondolataival emlékezett a legnagyobb magyarra:

„ Széchenyi szelleme csak akkor térhetne nyugovóra, ha az egymást váltó nemzedékek szívében és elméjében találná meg illő helyét. Az utókor azonban nem szívében és elméjében, csak városainak közterein állítja fel szobrait, nem szívében és elméjében, csak szájában hordozza a nagy nevét. A halott Széchenyi – akár az élő – nem fényleni, hanem hatni akar, de a halottat is – akár az élőt – éppen azok fogadják leghűvösebben, akik számára a legtöbb a mondanivalója, s azok magasztalják leghangosabban, akik legkevésbé érhetnek lábának nyomába.”

Az emlékező szavak után elhelyeztük a tisztelet koszorúját Széchenyi sírjánál. A Szózat eléneklésével fejeztük be a találkozót.

Végül Stégerné Tusa Cecília, aki a nap koordinálója volt, a következő negyven évre kívánt erőt és kitartást.

Papp Éva, Siska Tamás