Augusztus utolsó hétvégéjén még ott állt Kőszegremetén, a Széchenyi emlékműnél. Irányította a zenészeket, a felkérte a rendezvény szónokait, beszámolt arról, hogy az elmúlt 26 évben hogyan szervezte a megemlékezéseket, s egy kicsit búcsúzott is átadva a stafétabotot.
Lali és a Széchenyi Kör kapcsolata a 90-es évek elején kezdődött. Először a nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola tanáraival találkozott, akik többször kerekeztek arra felé, és szoros barátságok születtek. Lali mutatta meg a Széchenyi emlékoszlopot, ő gondozta, tette rendbe a környéket, az időként „eltűnt” láncokat pótolta, emléktáblát helyezett el. A faluban magyar nyelven utcatábla emlékeztet Széchenyire, s az általános iskola is felvette a legnagyobb magyar nevét, minden mögött ott állt az Öreg Firkász. Évek óta augusztus utolsó hétvégén falunapok keretében emlékeztek és koszorúztak, s mindig nagy szeretettel várták a visszatérő barátokat, vendégeket, mondanom se kell, hogy ennek motorja is Ő volt.
Lali is sokat jött Magyarországra, a 1995-től 1999-ig részt vett az elnökség munkájában, ha lehetősége volt jött a közgyűlésünkre, a Széchenyi Akadémiára. Kezdeményezésre 2010-ben román – magyar feliratú kiállítás mutatta be Széchenyi István munkásságát a szatmárnémeti múzeum. 2011-ben a kör közgyűlésének házigazdája volt Szatmárnémeti, s a kiegészítő programok gazdagságát is neki köszönheti a közel 100 résztvevő. Vetélkedőket szervezett diákoknak, létrehozta a kör helyi csoportját. És természetesen írt sokat és nagyon színesen.
Utolsó terve egy Széchenyi szobor volt, évek óta készült ennek megvalósítására, tárgyalt, támogatókat gyűjtött, embereket állított maga mellé és szervezett, intézkedett, pedig már nagyon beteg volt. Mindig reménykedtünk, s nem akartuk elfogadni, hogy beteg lehet, hiszen vidám leveleket repített hozzánk.
Szerette a szülőföldjét, faluját, szerette és nagyon büszke volt családjára, s szerette a munkáját és mindegyekben örömét lelte.
A halál mindig nehezen fogadható el, de vigaszt adhat a családnak, a barátoknak, s akik szerették, hogy teljes életet élt.
Emlékét őrizzük és akkor leszünk méltó utódai, ha megvalósítjuk terveit, s így az általa megálmodott Széchenyi szobor előtt Rá is emlékezhetünk.
Lali, Öreg Firkász, nyugodj békében!
Péchy Mária
2015-09-28 - 15:00
Széchenyi szeretete és tisztelete gondolatainak terjesztése, emlékének ápolása, aktív, lelkes szervező munkája példa lehet számunkra, s feladatunk, hogy tovább vigyük az az áltatla “abbahagyott” munkát. Hiányát még nagyon sokáig érezni fogjuk. Nyugodj békében!
2015-09-30 - 20:56
Egy haláleset mindig megrendítő. Sike Lajosé még inkább, mert elkötelezett híve volt Széchenyinek.
Eszembe jutott a Kovács Lajos emlékére kiadott képeslap, melyen Széchenyi bizalmas munkatársa látható.
Ez miért érdekes?
Kovács Lajos a szatmárnémeti Szamos parti katolikus temetőjében nyugszik 1890-óta.
Sike Lajos a szatmárnémeti vasút melletti református temetőben alussza örök álmát 2015-től.
Virtuálisan minkét sírra elhelyeztem a koszorúmat.
Nyugodjanak békében.
2015-10-11 - 20:58
Sike Lajos különleges egyénisége volt a Körnek, sajátos szóhasználata, választékos beszéde a mai napig cseng a fülemben. Azóta is sokat emlegetem, mikor megkérdezte, hogy hol fogunk früstökölni? Kellemes emlék a közös borozás, a nagyon fiatalként átdalolt éjszaka s az a szeretet és odaadás, amivel 2006 őszén fogadott minket. Emléke örökké élni fog bennünk!