Látogatás az MTA Könyvtár és Információs Központban

A látogatás megszervezéséért köszönet illeti Gaálné Kalydy Dórát, az intézmény általános főigazgató-helyettesét.
A program keretében először Gyuricza Andrea fiatal kutató tartott előadást a Nemzeti Casinoról és annak könyvtáráról.

Megtudtuk, hogy 1827-ben Széchenyi István a Nemzeti Casino megalapításakor felajánlotta 338 kötetes könyvtárát, amit a tagok még 250 kötettel egészítettek ki. 1834-ben már 3000 művet tartalmazott a könyvtár állománya, többnyire idegen nyelvűeket. A könyvtár dokumentumait – könyvek, folyóiratok, hírlapok, térképek, egyéb nyomtatványok – a tagok csak helyben használhatták.

A könyvtár egy nagyteremből, három szobából és egy olvasóteremből állt. Több katalógus segítette az eligazodást. A termekben minden szaknál külön sorakoztak a magyar nyelven írt munkák, a Magyarországra vonatkozók és a külföldi irodalom termékei.

A könyvtár állománya működésnek utolsó éveiben 30-40.000 kötet lehetett.

A Nemzeti Casino épülete a háborúban bombatalálatot kapott, rommá vált.

A belügyminiszter 1945-ben feloszlatta az Nemzeti Casinot, mint „az ország érdekeivel ellentétes működést kifejtő jogi személy”-t. A főváros megkezdte az egyesület vagyonának leltárba vételét és lefoglalását, de amint az MTA tudomására jutott az eset, bejelentette igényét az örökségére, mint az alapszabályok szerinti jogutód.

Jelenleg az MTA Könyvtárban közel 17.700 a Nemzeti Casino könyvtárából származó kötet található, további 2000 kötete a Magyar Nemzeti Múzeumban van. Az állomány feldolgozása 2014 elején kezdődött meg, a munka jelenleg is tart, a katalogizálás várhatóan két év múlva fejeződik be, de további utómunkálatra még szükség lesz.

Az előadás követően lehetőségünk volt a Nemzeti Casino könyvtárából származó néhány könyvnek a megtekintésére, sőt párat kézbe is vehettünk.

Ezt követően a Kézirattárba látogattunk, ahol Mázi Béla, a Széchenyi gyűjtemény szakértője beszélt Széchenyi István életéről, munkásságáról és mutatta hozzá az eredeti Széchenyi kéziratokat. Nagy élmény volt közelről látni például a Napló eredeti köteteit, vagy a Hitel kéziratát, megfigyelni hogyan tükrözte a kézírás Széchenyi lelki állapotát.

Séta Fazekas János hídmesterrel a Széchenyi lánchídon

 A hídmesteri foglakozás családi tradíció, János édesapja 1964-től 2004-ig volt a Lánchíd hídmestere, majd a fia került ebbe a pozícióba. De már a nagypapa is hídmester volt, 37 éven át a Margit hidat felügyelte, tőle a munkát fia – János nagybátyja – vette át, akihez a Margit hídon kívül az Árpád híd is tartozik.  

János nagyon szereti a Lánchídat, az első emlékei is a hídhoz kötődnek. Az Alagútban kialakított hídmesteri lakás ablakaiból a Lánchídra lehet látni. Egy éves volt, amikor a család oda költözött, kis gyerek kora óta minden nap láthatta a hidat az ablakokból.

A hídmester lelkesen mesélt a híd építésének történetéről, műszaki jellemzőiről. Közben sok képet mutatott az építésről, és a híd szerkezetéről.

Korabeli rajzon láthattuk például a jászolgátat, amit a pillérek alapozásánál használtak. A pillérek előre kijelölt helyét hármas cölöpsorral vették körül, ezek közül a kavicsot kikotorták és vízzáró agyaggal töltötték ki a réseket. Majd a vizet kiszivattyúzták a körbe kerített részből és leástak a teherbíró rétegig. A jászolgátak kialakításához több ezer fenyőfacölöpöt kellett leverni, az első cölöpöt 1840. július 28-án verték le, és ez a munka 2 éven át tartott.     

Az elkészült Lánchíd hivatalos átadására 1849. november 20-án került sor. Széchenyi István soha nem mehetett át az elkészült hídon, a híd avatásakor már a döblingi gyógyintézet lakója volt.

A hídmesterrel együtt átsétáltunk a hídon, közben megmutatatta, hol vannak a lánckamrák, hol lehet bemenni a pillérekbe és szó esett az oroszlánok nyelvéről is. Köszönjük Fazekas Jánosnak az érdekes programot!