Az Országos Széchenyi Kör története

 Az Országos Széchenyi Kör hivatalosan 1982. április 8-án alakult meg, amikor a Széchenyi István Emlékmúzeum Baráti Köre egyesületként bejegyzésre került. A Kör története azonban ennél korábban kezdődik

A Széchenyi István Emlékmúzeum 1973. szeptember 21-én nyitotta meg kapuját. Igazgatójává egy fiatal, lelkes történészt dr. Környei Attilát nevezték ki, aki egy olyan múzeumot álmodott meg, amelyik kapcsolatokat épít és tart fenn a Széchenyi tisztelőkkel, akik segítik, támogatják a múzeum munkáját, és tovább is adják a Széchenyi munkásságával kapcsolatos tudásukat. Ennek érdekében felhívást tett közzé, amelyben kérte a Széchenyi István nevét viselő szocialista brigádokat a kapcsolat felvételére. A felhívásra 135 brigád jelentkezett.

1975. október 27-én került sor a Széchenyi István szocialista brigádok I. Országos Tanácskozására Nagycenken, a múzeumban.

1977. szeptember 19-20-án Sopronban megrendezett II. Országos Tanácskozáson a küldöttek előre szétküldött tervezet alapján megvitatták az egyesület, a Széchenyi István Emlékmúzeum Baráti Köre alapításának elveit és úgy határoztak, hogy az alapítandó egyesület ne csak a Széchenyi-brigádok zárt köre legyen, hanem bárki tagja lehessen, aki egyetért az egyesület céljaival. Létrehozták az előkészítő választmányt Holnapy Kálmán vezetésével, amelynek feladata az alapszabály elkészítése és az egyesület bejegyzésének előkészítése volt.

A III. Országos Találkozóra 1981. június 19-20-án került sor a Nagykőrösi Konzervgyárban. Ezen a találkozón még nem lehetett bejelenteni a Baráti Kör megalakulását, ugyanis a felügyeleti szervek hatásköri vitája akadályozta a bírósági bejegyzést, a kérdés az volt, hogy országos vagy helyi szervezetnek kell-e tekinteni az egyesületet. Ennek ellenére a találkozó de facto a Baráti Kör közgyűlésének is tekintette magát, megerősítette az előkészítő választmányt és megbízta, hogy az egyesület megalakulása utáni találkozóig töltse be az elnökség funkcióját.

1983. A dunaújvárosi Dunai Vasműben került megrendezésre a Széchenyi István Szocialista Brigádok IV. Országos Találkozója, amelyik egyben, a már bejegyzett Széchenyi István Emlékmúzeum Baráti Köre első hivatalos közgyűlése is volt.

A közgyűlés megválasztotta a Kör új elnökségét, melynek elnöke Csigó Ernő lett.

 1985.  A Kör II. Közgyűlésének helyszíne a résztvevők számára felejthetetlenül szép emlék; a küldöttek a SZOT üdülőhajóján Széchenyi emléktúrát tettek az Al-Dunán.

1986. Első ízben került megrendezésre Csornán az olvasótábor a tagok tizenéves gyermekei, unokái részére. Szeptember 21-én első alkalommal történt szervezett keretek között koszorúzás Bécsben, a szülőháznál.

1987. július 10-12. között került megrendezésre Pécsett a Kör III. Közgyűlése, melyen fontos határozatok születtek. A kör létrehozta a gazdasági munkabizottságot, mely bejegyeztette a Széchenyi Alapítványt, ekkor jött létre, többek között az Ifjúsági Munkabizottság is. Területi tagcsoportok alakultak, elsőként a budapesti tagcsoport. Faragó Kálmán javasolta, hogy a Körnek legyen saját zászlója, amely kifejezné és erősítené a tagság összetartozását és jelképe lenne az egyesületnek. A javaslatot a közgyűlés elfogadta.

1988. Az év fontos eseménye volt „A reform Széchenyi korában és ma” című országos vetélkedő megszervezése. A vetélkedőn 150 csapat vett részt a szocialista brigádok és iskolák részéről.

1989-ben kezdődött a Népfőiskola elnevezésű egy hetes bentlakásos előadás és rendezvénysorozat, amely új elnevezéssel, Széchenyi Akadémia néven azóta is működik.

A IV. debreceni közgyűlésen került sor a zászlószentelésre, a zászlóanya Széchenyi Zsigmondné volt. Csík Miklós és munkatárasai (Dunai Vasmű) készítették el a zászlórudat és a zászlószögeket, amelyeket 100 forintért lehetett megvásárolni, az adakozó nevét a zászlószögbe belevésték.

1990.  Széchenyi István halálának 130. évfordulójára a Kör Széchenyi István szobrot állított Döblingben az egykori gyógyintézet épülete elé. Ugyancsak ekkor jelent meg a Széchenyi emlékek, emlékhelyek című könyv, Szentkuti Károly és Vértes László munkája.

1990 áprilisában a Kör alapította meg a Széchenyi Emlékév Országos Társadalmi Munkabizottságát. A bizottság megalakításában és vezetésében a Széchenyi Társaság is részt vett. A bizottságban 120 területi emlékbizottság, egyesület, intézmény képviseltette magát.

1991. Szeptemberben ünnepeltük Széchenyi István születésének 200. évfordulóját. A Széchenyi emlékévre kitűzött feladatait a Kör maradéktalanul teljesítette, több száz rendezvényt valósított meg. Kiállításokat szervezett, emlékműveket, emléktáblákat állított, előadásokat tartott. A rendezvények közül ki kell emelni a Magyar Rádióval közösen szervezett „Kortársunk Széchenyi” országos középiskolai vetélkedősorozatot, amely közel 2000 diákot mozgatott meg, s amelynek fő szervezői dr. Siklós Olga és Péchy Mária voltak

A határon túli fiatalok és tanáraik élményekkel hazatérve létrehozták saját helyi tagcsoportjaikat, többek között Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben és Sepsiszentgyörgyön.

Sokaknak jelent maradandó emléket a Budapesti Természetbarát Sportszövetséggel közösen szervezett Bécs-Negycenk (szülőháztól a mauzóleumig) gyalogtúra 1991. június 21-től 23-ig; a szervezők: Buday Miklós, Bárd Anna, Müller György.

A bicentenárium évében az ünnepi közgyűlést a Kör Sopronban tartotta, ahol a résztvevők értékelték az emlékévre vonatkozó tervek időarányos megvalósulását és új elnökséget választott. A Kör új elnöke Szentkuti Károly lett.

1993. Budapesten tartott közgyűlés tisztázta a tagcsoportok helyzetét, fekadatkörét, elszámolási kötelezettségét és ennek megfelelően módosította az alapszabályt. Létrehozta a Széchenyi István Emlékmúzeum Alapítványát. Ugyanebben az évben az Ifjúsági Munkabizottság vezetője kezdeményezte a Kárpát-medencei fiatalok meghívását a civil kurázsi elnevezésű táborba, melynek eredményeként jött létre a Széchenyi Kör Ifjúsági Szárnya.

Buday Miklós kezdeményezésére, a Kör és a Logod Bt. támogatásával, megjelent a Széchenyi Fórum című újság, mely havonta tájékoztatta a tagságot a programokról és értékes cikkekkel, tanulmányokkal gyarapította az érdeklődök Széchenyi ismeretét.

1995. Kihasználva az új civil törvény adta lehetőségeket, a közgyűlés Siófokon úgy döntött, hogy nevet változtat és a jövőben Országos Széchenyi Kör néven, bővebb tartalommal működik tovább.

1997. Szegeden tartott közgyűlés megerősítette, hogy az Országos Széchenyi Kör politikamentes szervezet, és ennek deklarálására az alapszabály kiegészült a következőkkel:

„Az Országos Széchenyi Kör közvetlen politizálást nem végez, politikai párttal és szervezettel politikai tartalmú együttműködést és semmiféle függőségi viszonyt nem vállal, az országgyűlési választásokon képviselőjelöltet nem állít és nem támogat, tagjai az egyesületben és az egyesületi munkával megszerzett ismertségüket és ismeretségüket pártpolitikai célokra nem használhatják fel.”

1999. A székesfehérvári közgyűlésen éles vita bontakozott ki arról, milyen elvek szerint tevékenykedjen a Kör, vállaljon-e aktívabb politikai, közéleti szerepet. A közgyűlés megerősítette az alapszabályban is rögzített elvet, a Kör nem folytat aktuálpolitizálást, napi politikai csatározásokban nem vesz részt. Tevékenységének fő feladata a Széchenyi emlékek ápolása.

2000. Óriási vesztesség érte a Kör tagságát és a múzeumot, 60 éves korában meghalt dr. Környei Attila.  Az alapszabálynak megfelelően a titkári tisztségbe Kenessei Károly, a Széchenyi István Emlékmúzeum megbízott igazgatója került.

Megalakult a kör Egyetemista Szárnya Tusa Cecília vezetésével.

2001. A szabadkai Széchenyi István (egyetlen Szerbiában) Általános Iskola igazgatójának kezdeményezésére létrejött a legnagyobb magyar nevét viselő Kárpát-medencei Széchenyi Iskolák Szövetsége.

A szekszárdi közgyűlésen Sancz Klára Lujza bejelentette, hogy megalakult a Képzőművészeti Csoport.

Buday Miklós és a Logod Bt. elkészítette Széchenyi István összes írását tartalmazó CD-t

2002.  Ünnepi év volt a kör életében. A megalakulásának 20. évfordulójára több napos rendezvényt szervezett Nagycenk központtal

Az elnökség Széchenyi díjat alapított. Elsőként Magyar Dezső kapta meg 2005-ben a díjat, a mosonmagyaróvári közgyűlésen.

2006.  Az Országos Széchenyi Kör kiemelten közhasznú egyesület lett. Szeptemberben kirándultunk Partiumba.

2007. Az év gondokkal teli volt, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés úgy döntött, hogy megszűnteti a Széchenyi Emlékmúzeum önállóságát. Ezzel a lételeméül szolgáló háttérintézményét veszítette el a Kör. A nagycenki múzeum irányítása a Soproni Múzeumhoz került.

A soproni-nagycenki közgyűlésen Szentkuti Károly bejelentette, hogy nem kívánja a továbbiakban betölteni az elnöki tisztséget, de megválasztása esetén az elnökség munkájában továbbra is részt venne. A megválasztott új elnökség Péchy Máriát kérte fel az elnöki feladatok ellátására.

2009. Ismét a civil szervezetek gondoltak Széchenyi István halálának közeledő 150. évfordulójára és megalakították a Széchenyi Emlékév Munkabizottságát. Az alapítók: az Országos Széchenyi Kör, a Széchenyi Társaság, Nagycenk Önkormányzata és a Széchenyi Alap.

2010. Gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulóján április 8-án Bécsben és Nagycenken voltak megemlékezések.

A február első hetében tartott Széchenyi Akadémia és az ezt követő több száz rendezvény, kiállítások, konferenciák, iskolai vetélkedők, túrák, emléktábla avatások Mosonmagyaróvártól Szegedig mind a Legnagyobb Magyarról szóltak.

2011. A közgyűlés első alkalommal határainkon kívül, Szatmárnémetiben került megrendezésre. A rendezvény fő szervezője Sike Lajos volt. A Soproni Múzeum megszüntette Kenessei   Károly munkaviszonyát, az új elnökség dr. Tóth Imrét a Soproni Múzeum igazgatóját kérte fel a titkári teendők ellátására.

2012. Az Országos Széchenyi Kör fennállásának 30. évfordulójára kiállítást rendeztünk a nagycenki múzeumban. A kiállítást szeptember 21-én Tóth Imre nyitotta meg.

2013. július 6-án Zalaszentgróton tartottuk a Közgyűlést, amelynek keretében áttekintettük a Széchenyi Emlékmúzeum irányításásban bekövetkezett változásokat is. 2012 őszén kormányhatározat alapján a nagycenki múzeum kikerült a Soproni Múzeum fennhatósága alól és a Nemzeti Múzeum filiáléja lett; 2013. április 1-én az Emlékmúzeumot hivatalosan átvette a Nemzeti Múzeum.

A Kör csatlakozott a Széchenyi Alap felhívásához, hogy a Széchenyi István írott életműve legyen hungarikum.

 

 A Széchenyi Kör állásfoglalása

1989-ben a debreceni közgyűlés küldöttei fontos állásfoglalást fogalmaztak meg, amelynek tartalmát ma is iránymutatónak tartjuk. Az alábbiakban ennek az állásfoglalásnak a teljes szövegét olvashatják:

A Széchenyi Kör közgyűlése szükségesnek tartja, hogy tagjai számára adjon néhány gondolatot, melyek segítenek eligazodni mai világunkban, és erkölcsi tartást adnak az önzetlen cselekvéshez, az összefogáshoz, amelyre a nemzetnek ma nagy szüksége van. Gondolatainkat a szabadság, a nevelés és az erkölcs témakörében kívánjuk összefoglalni.

Mi, a Széchenyi Kör tagjai korunk szükségleteitől indíttatva 1975 óta foglalkozunk gróf Széchenyi István munkásságának, korának tanulmányozásával és keresünk biztatást, reményeink szerint útmutatást is, hogy a reformkor nemzedékéhez hasonló pozitív szerepet tölthessünk be napjainkban. Tudjuk és tapasztaljuk, hogy e törekvésünkben nem állunk egyedül, hogy társadalmunk gondolkodó, politizáló tagjai egyre többször és egyre komolyabban nyúlnak vissza a reformkorhoz. Igen sokszor valóban messzire ható tanulságai miatt, ezek megértésének és megszívlelésének szándékával, sokszor kétségbeesett tanácstalansággal – jobb híján – , néha pedig a mai elgondolások jobb „eladhatása” miatt.

Szükségesnek tartjuk, hogy az egyesület közel háromezer tagja nevében és képviseletében az elmúlt másfél évtizedben kialakult álláspontunkat és szándékainkat egyértelműen megfogalmazzuk, azt magunk számára mértékadónak tartsuk és minél szélesebb körben megismertessük.

Világosan látjuk, hogy a reformkorhoz fordulásunkat nemcsak sikeressége indokolja, hanem korunk és a reformkor nemzeti feladatainak hasonlósága is: a nemzet felemelésének célja és lehetséges módszerei többé-kevésbé azonosak. Mi ez a cél? A fejlettebb, felvilágosultabb nemzetek közösségébe kerülés. Az eszköz pedig: a gyökeres politikai átalakulás, a gazdasági és kulturális fejlődés új alapokra helyezése és mindezek együttes megoldása. Korunk céljait velünk azonosan értelmezhetik azok is, akik e gondolatok megfogalmazása közben nem gondolnak Széchenyire és korára. Mi viszont tudatosan az ő példájukból kívánunk meríteni és szent elhatározásunk, hogy a két nemzedék között vélt különbséget mihamarabb megszüntessük. Azaz, legalább magunkat őszintén és tudatosan tudatos reformerekké, cselekvőkész hazafiakká kívánjuk nevelni, kortársainkat is erre buzdítva, mégpedig olyan gyorsan és hatékonyan, hogy közben ne válhassanak semmivé az átalakulás már meglévő, kedvező feltételei.

1. Nagy és nemzeti tettekre csak a ténylegesen szabad emberek közössége képes. A történelem során minden nép, így a magyar is bizonyította, hogy okosan tud élni a szabadsággal, bármilyen hirtelen jöjjön is az. Első cél tehát az egyén és a nemzet teljes felszabadítása.

Meg kell szűnnie az állami és mindenfajta párt gyámkodásának az élet minden területén. Vonuljon ki az állam a közvetlen gazdaságirányításból, de – minden körülmények között – legyen felelős a kulturális, egészségügyi és a szociális ellátásért. Az állam – stratégiai jelentőségének megfelelő súllyal – támogassa a kultúrát, a tudományt, a művészeteket, valamint a közoktatást, a szakmai képzést és az átképzést. Segítse a lemaradókat a felzárkózásban, a munkanélkülieket abban, hogy átmeneti helyzetük valóban átmeneti és elviselhető legyen, s felkészülhessenek a pályamódosításra, új munka vállalásra.

Támogatjuk a tulajdon szabadságát és azt gondoljuk, hogy csak a nép, nemzeti tulajdonosi jogok érvényesítése teremtheti meg a társadalom tagjainak érdekeltségét a nemzet gazdaságának újjászervezésében, mert csak így valósulhatnak meg az érdekazonosságon alapuló összefogás feltételei – egyéni, társasági és össznemzeti méretekben egyaránt.

Támogatjuk a községek és városok teljes önkormányzatát, az egyetemek, az alkotó műhelyek és egyéb közösségek teljes autonómiáját.

Igényeljük a véleménynyilvánítás teljes szabadságát és a közélet tisztaságát biztosító teljes nyilvánosságot. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a politika színtere kizárólag a közélet lehessen.

2. Magyarországot csak hazájukat szerető, szabad és felkészült, cselekvőkész polgárai menthetik meg. Elsősorban nekünk kell tetteinkkel ehhez hozzájárulni. Ezért mindennél fontosabbnak tartjuk a tudás és felkészültség elismerését és azt, hogy az egyéni érvényesülés egyetlen útja az alkalmasság és annak bizonyítása, a teljesítmény lehessen.

Ugyanakkor szükségesnek tartjuk a tudás és a műveltség megszerzésének szabad lehetőségét, egyenlő esélyeket erre politikai és szociális korlátok nélkül, minden privilégium eltörlését.

A nevelésnek, a nemzeti nevelésnek meghatározó fő helye a család legyen. Olyan családpártoló gazdasági feltéteket és szociális intézkedéseket kívánunk, amelyek a nemzetfenntartás mellett a nevelésre is képessé teszik a családot. Olyan közgondolkozást támogatunk, melyben a család visszanyeri a becsületét, ennek kialakításán fáradozunk, és magunk is így kívánunk élni.

Nemzeti jellegű és célú közoktatást kívánunk, amely arra törekszik, hogy az ifjúság hazaszeretete, történelmi tudata, anyanyelvének tisztasága és egyben idegen nyelvismerete fejlődjön. Politikai indítékok torzításaitól mentes, korszerű ismereteken alapuló, tisztességesen elsajátítható tananyagot kívánunk. Különösen fontosnak tartjuk a magyar- és történelemoktatás reformját, amelyhez a magunk eszközeivel hozzá kívánunk járulni.

Támogatjuk azt a törekvést, hogy az iskola adjon lehetőséget a demokrácia gyakorlására, a vélemények szabad kifejtésére, az alkotóképesség kibontatkoztatására, az önismeret fejlesztésére. Aktívan részt kívánunk venni olyan pedagógiai módszerek kidolgozásában és elterjesztésében, amelyek segítik a személyiség fejlődését.

A magyar nyelv részesüljön állami védelemben az élet minden területén, különösen a sajtóban, a rádióban, a televízióban és a közoktatásban. Ugyanakkor a nemzetiségek nyelvhasználatának és kultúrájának támogatása mellett is síkra szállunk.

3. A reformkor számunkra elsősorban erkölcsi tanulságot ad. Ennek az erkölcsnek két pillére van: a közérdek szolgálata és a tett. Kölcsey szerint a hazafias cselekedet alól nincsen semmiféle felmentés. Nem adhat felmentést kicsiségünk, gyöngeségünk sem. Ki-ki megtalálhatja a számára adott teendőt, csak legyen erkölcsi ereje önös érdekein felülemelkedni.

A nemzeti újjáépítés számtalan lehetséges módja közül mi ezeket tartjuk magunk számára leglényegesebbeknek. Ezek szolgálatába kívánjuk állítani saját erőnket és egyesületünk erejét. Ezek szolgálatára kérjük fel polgártársainkat.

Debrecen, 1989. július 15.

                                                                                  A Széchenyi Kör közgyűlésének küldöttei