Tájékoztató a Széchenyi István Emlékmúzeumot érintő változásról
Megnyugtató volt számunkra, hogy a nagycenki Széchenyi múzeum a Nemzeti Múzeumhoz került, úgy véltük, hogy szakmai szempontból ez a legjobb megoldás. Legutolsó tájékoztatásomban örömmel számoltam be arról, hogy újra múzeumi rangja van a Széchenyi István emlékét őrző kiállításnak. Ez azt jelenti, hogy megint lesz múzeumi restaurátor, muzeológus, múzeum-pedagógus, könyvtáros, s lesz kinevezett vezetője az intézménynek. Az eredmény köszönhető Csorba Lászlónak, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának, aki sokat tett annak érdekében, hogy megteremtődjön az álláshelyek anyagi háttere. Aczél Eszter megbízott intézményvezetőnek alapvető feladata volt, hogy állítsa vissza az intézmény régi rangját, újítsa meg a kiállítást, ami meg is történt, az év közepétől a megújított kiállítás fogadja a látogatókat.
Ezt követően jelentős változás történt:
A Kormány 1392/2014. (VII. 18.) Korm. határozata a nagycenki Széchenyi Kastély és emlékmúzeum, a Széchenyi-mauzóleum, valamint a fertőrákosi Püspöki palota működtetésének és vagyonkezelői jogának az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont részére történő átadásáról
A Kormány annak érdekében, hogy a fertődi Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont kulturális és turisztikai szerepe tovább erősödjön, és a térségben betölthesse központi szerepét,
1. elrendeli, hogy a nagycenki Széchenyi-kastélyban és parkjában működő Széchenyi Kastély és emlékmúzeum, valamint a fertőrákosi Püspöki palota és kertje és a hozzá tartozó ingatlanok – a rendelkezésre álló személyi, tárgyi, vagyoni és pénzügyi feltételekkel együtt – teljes körűen kerüljenek átadásra az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont (a továbbiakban: Eszterháza Központ) részére;
2. felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy a nagycenki Széchenyi-mauzóleum egységes vagyonkezelésbe kerülése vagy állami tulajdonba vétele érdekében haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat a Nagycenki Egyházközséggel, illetve a Győri Egyházmegyével;
Az átadás –átvétel időpontját október elsejében határozták meg.
Gondolom sokakat meglepett a döntés, bár a megyében ennek előszelét jelezték, de nehezen tudtuk elképzelni, hogy az eredmények után ilyen határozat fog születni. Az elnökség levélben megkereste Bodrogai Lászlót, az Eszterháza Kulturális, Kutató-és Fesztiválközpont főigazgatóját, a személyes találkozásra Fertődön került sor augusztus 27-én, ahol dr. Bardi Terézia tudományos igazgatóval együtt fogadtak. A megbeszélésen rajtam kívül jelen voltak az alelnökök is: Siska Tamás és Szentkuti Károly.
Bodrogai László tájékoztatást adott arról, hogy jelenleg az ismerkedés és a lehetőségek felmérésénél tartanak, nagy valószínűséggel az október elsejei átadás – átvételi határidő nem tartható. Elsődleges feladatának a turizmus fellendítését tartja, legyen megint élet Nagycenken, a múzeum szakmai munkájáért dr. Bardi Terézia fog felelni. Az igazgatóasszony örömét fejezte ki, hogy közel 40 éves civil szervezet áll a múzeum mellett támogatóként, továbbiakban is kéri az ilyen irányú tevékenységünk folytatását, és várják javaslatainkat.
Mi tájékoztatást adtunk a kör céljairól, beszéltünk az elmúlt évek fontosabb eseményeiről, vázoltuk az együttműködés lehetséges formáit.
Megállapodtunk abban, hogy közösen készítünk programot gróf Széchenyi István születésének 225-ik évfordulójára.
A kért időpontra (szeptember 10.) javaslatainkat elküldtük, választ azonban nem kaptunk, újabb személyes találkozásra nem került sor.
Jelenleg, október 20-án, nem rendelkezünk több új információval. Tudomásunk szerint nem írtak ki az állásokra pályázatot, nem történt meg a hivatalos átadás-átvétel.
Természetesen a változásnak komoly előnye is lehet. Biztos, hogy nagyobb projektekhez jobban lehet uniós pályázatokat szerezni. A mauzóleum és a kastély épülete is megújulhat. Egy kézbe kerül a múzeum, a szálloda, a lovarda, a kert, a hársfasor, ami biztosíthatja az összehangolt fejlesztést. Mindezek megvalósulására látunk reményt Bodrogai Lászlóval és dr. Bardi Teréziával történt megbeszélésünk alapján, és arra is, hogy a kölcsönösen előnyös együttműködés folytatódni fog a múzeum és a kör között. Október közepén L. Simon László Nagycenken járt, s a Kisalföld napilapban megjelent nyilatkozatában a kastély tetőszerkezetének felújításáról beszélt.
A további eseményekről a Széchenyi Fórumban és a honlapunkon tájékoztatást adunk.
Péchy Mária elnök
2014-10-25 - 09:32
Néhány gondolat.
A Nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum csak nevében “múzeum”. Nem hasonlítható a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, a Hadtörténeti Múzeumhoz, mert azok az intézmények “csak” kiállító és bemutató helyek akkor is, ha nevükben hordják a “Magyar” jelzőt.
A nagycenki múzeum magasabb kategória. Nem a magyar történelem tárgyi emlékeinek megtekintéséért zarándokol el az ember Nagycenkre – arra ott a Nemzeti Múzeum – hanem egy “szellemhez” akar közel kerülni, hogy hitében, erkölcsében, magyarságában megerősödjön és általa bízhasson az európai szellemiség újra éledésében.
A Széchenyi Múzeum vezetése elkötelezettséggel kell, hogy járjon. Érzelmi kapcsolat nélkül nincs mit továbbadni a látogatóknak. Ha a látogatót nem érinti meg a hely szelleme, akkor csak egy kirándulás része, melyben kötelező program volt a múzeumi látogatás.
Magasabb helyről biztattak, hogy mindenre odafigyelnek. Lesz pénz a felújításokra és minden egyébre. És ez megnyugtató.
De ki lesz a “főpap” aki celebrál és kik lesznek a”ministránsok”.
Mert rajtuk múlik, hogy érdemes-e sok pénzt áldozni az épületre akkor, ha nem szolgálja a nemzet szellemi-lelki erősödését, épülését.
Zirc, 2014. október 25.
Egervölgyi Dezső
2014-10-30 - 21:50
Kedves Dezső!
Minden szavaddal egyetértek! Gondolom azoknak, akik évek óta feltöltődni, magyarságukban, hitükben megerősödni járnak Nagycenkre értik, hogy mit mondasz, miért harcolsz, miért tevékenykedsz ilyen aktívan.
Évek óta dolgozunk együtt, nagyon sok nehéz helyzeten látszólag úrrá lettünk, de mindig egy kicsit kevesebbet értünk el, mint amit szerettünk volna, mindig sérültünk, és sérült az is amiért harcoltunk, azaz hogy a nagycenki Emlékmúzeum minden magyar számára szellemi épülését, erősödését jelentse.
Azt is tudom, hogy a tisztességesen, a közösségért végzett munka nem veszhet, bízom abban, hogy az a sok kis mag amit elültettünk idővel komoly erdővé fog terebélyesedni, és talán meghallják hangunkat azok is akiknek lehetőségük van arra, hogy életben tartsák a “Legnagyobb magyar” örökségét.
A bizakodáson túl csinálom a dolgom Széchenyi István útmutatása szerint: “Munkálni nagyban, s ha nem lehet munkálni kicsiben, de munkálni mindig, másban csak akkor keresni elmaradást, mikor már rajtunk nem múlt, s mindenek fölött kötelességet teljesíteni, ha más nem teljesíti.”
Remélem ezt sokan tudják és így tesznek közkatonaként és tábornokként.
Budapest, 2014,10.30.
Péchy Mária