Utolsó útjára a Kör tagjai közül többen elkísértük, elhelyeztük az emlékezés koszorúját. Közösségünk nevében Kazy Zsámbok Gizella mondta el az alábbi búcsúbeszédet:

Kedves Katalin, drága tagtársunk, Katica!

Az Országos Széchenyi Kör nevében búcsúzom Tőled. Tudtuk, hogy évek óta súlyos beteg vagy, mégis megdöbbentett minket halálod híre.

Több évtizedes baráti kapcsolatunk a Széchenyi Körben mindig felemelő volt. Számítani lehetett Rád összejöveteleinken, koszorúzásokon, bel- és külföldi kirándulásainkon, esetenként az Országos Szónoklatversenyeken segítőként, a közgyűléseken, a privát baráti összejöveteleken akár Monoron, vagy Budapesten.

Sosem felejtjük el ahogy édesanyáddal, drága Magdikával, együtt megjelentetek, mindig mosolyogva, szelídséget, finomságot és békét hoztatok magatokkal. (Most együtt sírunk és osztozunk anyai fájdalmában.) Nem panaszkodtatok, nem kritizáltatok, örültetek minden találkozásnak.

Ezt hagytad nekünk, Széchenyi Körösöknek, örökségül! Hálásak vagyunk érte!

Köszönjük, hogy közénk tartoztál – és tartozol ma is – a szívünkben hordozunk továbbra is! Gazdagabbak lettünk általad! Áldjon meg a Jóisten!

Búcsúzunk Tőled:
a Széchenyi Kör tagjai!